Nem, nem, soha

A dédnagyapámnak, Bihary Károlynak hatalmas íróasztala volt. Noha soha nem láttam őt írni az asztalnál, igen tetszett a méltóságteljes karosszék, a nagy asztali lámpa, a bőrborítású mappa. Soha nem nyúltunk hozzá – nem mondta senki, hogy nem szabad, de éreztünk, hogy az tiszteletteljes felségterület. Az asztal sarkán áll egy kisebb fém oroszlán márványtalpon – sokszor el-elnézegettem kunkorodó farkát, szerettem volna megsimogatni, de nem volt soha merszem hozzá. Mellette volt egy féltenyérnyi márványdarab, amin betűk és egy cakkos szélű alakzat rajzolódott ki valamilyen fémből. 

Elrejtett papírlap...

Alig lehettem magasabb, mint az asztal, a szélébe kapaszkodva kukucskáltam: vajon mi lehet? Elmúlt még néhány nyár, magasabbra nőttem, jobban láttam azt a kis márványdarabot, és már a betűk sem voltak ismeretlenek.

 Nem! Nem! Soha!

Kibetűztem ezt az értelmetlenséget. Néztem a furcsa, lapos alakzatot – hát azzal sem tudtam mit kezdeni. Azon a nyáron minden délutáni szieszta idején belopóztam csöndben, és néztem ezt a valamit, hátha felfedi titkát. Mert biztosan titok volt – nem is mertem megkérdezni, ugyan mi ez. (1970 körül jártunk akkor…)

Bal oldalon: dédnagyapám katonaként, 1917.

Jóval később kezembe került egy régi térkép – mindig szerettem térképeket nézegetni. A Nagy Magyarország térképe volt, és egyszerre bevillant: mintha ezt a formát, a határ alkotta girbegurba vonalat mintha láttam volna már valahol… napokba telt, mire eszembe jutott.  A márványlap a dédapám íróasztalán! És legközelebb megszemléltem jobban. Apám kérdéseimre megint kitérő válaszokat adott, és valójában a dolgok értelmét csak jóval később, a rendszerváltás után, felnőtt fejjel értettem meg.

Soha nem beszéltek róla, pedig Trianon is hozzájárult ahhoz, hogy a család szétszakadjon. Dr. Bihary Károly, az üknagyapám Beregszászról származott, később Budapesti Állami Siketnéma Intézet tanára, majd egy hasonló váci intézmény igazgatója lett. A Halmos család egyik ága Zólyom környékéről származott, a Szoók anyai ágon és a Palikék Nagyszebenből. És akkor nem is beszéltem a kiterjedtebb családi kapcsolatoktól, a pöstényi Konkoly-Thegékről, az ipolysági Berkó-ágról, és a Gregersen Építővállalatról, melynek hanyatlása éppen Trianonnal kezdődött, hiszen munkáikat az egész Nagy Magyarország területén végezték, és az alapanyaghoz, a jó minőségű faáruhoz a Kárpátokban lehetett hozzájutni…

1918. balról az 5. Bihary Károly

A hallgatás évei elhalványítottak sok-sok emléket, eltűnt a süllyesztőbe temérdek olyan apró kis szál, amely a gyökereinknek része volt. Eltépett hajszálgyökere.

Pöstyén

… és amikor lázasan kutattam a merani kapcsolódási pontokról, miért, hol nyaralt nagyapám, akkor bukkantam rá véletlenül a pöstyéni (Piestany) Sisi szoborra. Pöstyénről itt olvashattok bővebben: http://plehcsacsi.blogspot.com/2018/10/a-tiranai-menyegzo.html

 

A Sisi-szobornál azért dobbant meg a szívem, mert az ehető virágos kutatásaim elvezettek Erzsébet királynéhoz, és remekül össze tudtam kötni a kettőt – az ibolya volt az elsődleges kapcsolódási pont. A többi pedig aztán adta magát: a Gödöllői Királyi Kastély, a Sisi kutató Káli-Rozmis Barbara, Sisi ruháinak felelevenítője, Czédly Mónika, a Sisi helyek felfedezése, és virágainak bemutatása… és persze a szobrok.

Tehát egyszerre itt volt a történet: Konkoly Thege nagyapám nagymamája, dr. Fodor Kálmánné, született Berchtold Jozefin grófnő, aki a pöstyéni híres gyógyfürdő főorvosának, Fodor Kálmánnak felesége állíttatta a szobrot. ( Fodor Kálmán nevéhez kötődik a balneoterápia kifejlesztése. Korabeli hiteles forrás szerint: „… régi nemessége épségben tartása mellett - a mankóbüki előnév adományozására tettek javaslatot Fodor Kálmán, Pöstyén fürdőigazgató-főorvosa, országgyűlési képviselő részére.”)  S miközben erről kutakodtam, egyszerre egy fotó mutatta Berchtold Jozefint – a monitoromon és a falon egyaránt. Olyan szép kép, évek óta dédelgettem, mióta Laci lomtalanításából hozzám került, s most értelmet nyert: ő az a szép vintage képkeretben! Nem véletlenül néz le reánk nap mint nap.

A szoborról - amely ma Pöstyénben a Kúpelnyy Ostrow oldalában, talapzat nélkül látható. (A Monarchia szétesése után a legtöbb Sisi szobrot eltávolították, sokat megrongáltak, ez is hasonló sorsra jutott, de később helyreállították, és ugyan nem az eredeti helyen, de látható.)-  a Vasárnapi újság így írt:

ERZSÉBET-SZOBOR PÖSTYÉN FÜRDŐN.
A pöstyéni fürdő szép parkjában is nem sokára szobor hirdeti már ama meghatóan belső ragaszkodást, szeretetet, mellyel boldogult Erzsébet királyné iránt az egész nemzet viseltetett s a kinek emlékét oly híven őrzi szíve mélyében.
A szép eszmét egy évvel ezelőtt az ottani fürdőorvosnak, dr. Fodor Kálmánnak neje, szül. Berchthold grófnő pendítette meg s annak megvalósítása körűl is első sorban ő buzgólkodott.
Most már a szobor gipsz-modellje elkészült s bemutatása közelebb, ünnepéllyel egybekötve ment végbe, melyen szép számú lelkes közönség vett részt, közte Erdődy Imréné grófnő, — a kinek fölvétele után képünk is készült, -— továbbá az ő leánya, aztán Oberndorff grófnő, Fekete báróné és leányai, Van der Hoeven bárónő, stb, kik a rendező-bizottsággal az ünnepély sikerére buzgón közreműködtek.
A szobrot Jankovics Gyula jeles művészünk mintázta s a dicsőült királynét azon ruházatban tünteti fel, melyet a koronázáskor viselt volt.'
Forrás: Vasárnapi Újság 1901/29 (kozterkep.hu)

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA PÖSTYÉNBEN.
Az Erzsébet királyné iránt érzett kegyelet legújabban a kies Pöstyén fürdőben állított emléket, fehér márvány mellszobrot. A természetet annyira szerető királyné szobra e hó 10-ike óta ott áll a fürdő parkjában, százados hársfák között. A márvány mellszobor egyik legjobb fiatal szobrászunk, Jankovics Gyula műve, ki a budapesti eskütéri

híd budai fejéhez a Gellért-szobrot is készítette. 

Az eskütéri Erzsébet szobor ma a Döbrentei téren áll.

A királynét ifjabb éveiből tünteti föl, az 1867-iki koronázásból emlékezetes képei után, magyaros ruhájában, diadémmel fején, lehulló fátyollal. A sötét háttérből szépen kiválik a szobor s a természetadta környezet hangulata egészíti ki hatását. Nem régiben kápolna állt itt, de leromboltatván 1899-ben, ott találtak legalkalmasabb helyet a szobornak. Közadakozásból emelték a szobrot. A szoborbizottság elnökségében egész buzgósággal fáradozott dr.Fodor Kálmánné, szül. Berchthold Jozefin grófnő.
A leleplezés aug. 10-én, napsugaras, szép időben, a fürdővendégek és a környék nagy részvételével ment végbe. A gödöllői Erzsébet szobor női szoborbizottsága is képviseltette magát gróf Ráday Gedeonné vezetése mellett. A szoborbizottság vendégszeretőleg gondoskodott a küldöttségek fogadásáról. Istentisztelettel kezdődött az ünnepély, mind a kath. kápolnában, mind a protestáns imaházban. Aztán a parkba vonult az ünneplő gyülekezet, melyben ott voltak többek közt Kramolin Viktor nyitrai főispán, Markhót Gyula alispán, gróf Grevenitz lovassági tábornok, Kittenberger esztergomi kanonok. A Szózat eléneklése után Praznovszky József plébános hazafias szellemű beszédet mondott, miközben lehullott a lepel a márványszoborról. Gróf Erdődy Ferencz nevében Terstyánszki Lajos jószágigazgató átvette a szobrot, melyre Könyves- Tóth Kálmán debreczeni lelkész a magyar fürdővendégek, dr. Alexander Bernát a Tudományos Akadémia, dr. Rauh königsbergi ügyvéd a németországi fürdővendégek, Fodorné Berchthold grófnő a szoborbizottság es Semsey Mariska, az Operaház tagja a magyar nők koszorúját tette le a szobor talapzatára.
Délben lakoma volt, este pedig díszelőadás a nyári színházban Semsey Mariska közreműködésével. A színházi előadás után diszmenetben Mátyás király vadász - felvonulását mutatták be a fürdővendégek közreműködésével. A menetet Pécsi Kálmán, a Vígszínház rendezője rendezte. Végül Velencze Pöstyénben czímű látványosság, virágcsata és tűzijáték rekesztette be az ünnepet. Számos üdvözlő távirat érkezett dr. Fodor Kálmánné elnökhöz. Gr. Ihar Ede, a király főhadsegédének táviratán kívül, melyet a király meghagyásából küldött, táviratot küldtek Wlassics Gyula és Darányi Ignácz miniszterek, a gödöllői és a bécsi Erzsébet-szobor bizottság, valamint számos közintézet és testület.'
Forrás: Vasárnapi Újság 1902/33. (kozterkep.hu)

Ez a felfedezés ad még több inspirációt okot arra, hogy magam is Erzsébet királyné emlékének ápolója legyek, és lehetőségeimhez mérten „jótékonykodjak”. (nem véletlen az idézőjel, ha ismersz, tudod, miért.)

Ábrándos fiumei holdvilág

Gregersen Nilsné, született Hampel Lujza receptje az 1890-es évekből

14 dkg cukrot simára keverünk 3 tojássárgájával és 14 dkg puha vajjal. Beleszitálunk 14 dkg lisztet, csipet sütőport, hozzáadunk 1 kiskanál citromlevet és egy citrom reszelt sárga héját, majd a tojásfehérjékből vert kemény habot is beleforgatjuk. Sütőpapírral bélelt kistepsiben sütjük, vágott mandulával megszórva, 180 fokon, kb. 20 percig. Ha kihűlt, hold alakúra kiszúrjuk.

Az aranyfedeles könyvecske több oldalon keresztül fiumei receptekkel teli. Miért épp Fiume? Egészen addig nem is gondolkodtam rajta, amíg a nagy kutakodás közepette kezembe nem került egy fotó. A kép sarka levágva, hátán a felirat: „ebben a házban nyaraltunk, amikor Fiumében laktunk 1890-94-ben”.

A Gregersen Építővállalat építette többek közt a fiumei kikötőt is: „A kikötő forgalmának folytonos és rohamos fejlődése, különösen pedig a faforgalomnak óriási növekedése szükségessé tette egy külön fakikötő létesítését, amire legalkalmasabbnak kinálkozott a Delta-farakhely kibővítésével a Fiumara-torkolat előtt egy megfelelő kikötő építése, ezzel egyidejüleg elhatároztatott a nagy kikötő némi kibővítése is Hajnal Antal mérnök és min. osztálytanácsos tervei szerint, aki a fiumei építési munkálatokat 1878 óta vezeti. Ez az ujabb munkasorozat az 1889-94. években hajtatott végre a Gregersen G. és fiai és zimonyi Schwarcz Ármin és fia társvállalkozók által mintegy 5 1/2 millió forint költséggel. Ezen idő alatt kiépült a fakikötő (melyet 1892. az akkor elhunyt kereskedelmi miniszter emlékére Baross Gábor-fakikötőnek neveztek el).” Bővebben: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/f-9118/fiume-9BD8/

A képet a fiumei magyarok csoporttól  kaptam

 Nos, ebben az időben nyaralhatott a Gregersen család ebben a házban. Vajon áll-e még ez a ház? Felfedeztem a facebook-on egy Fiumei magyarok csoportot, akik nagy lelkesedéssel percek alatt küldtek információkat: a ház A Preluki öbölben van. A gazdag kereskedő és hajótulajdonos Minach család épülete volt. E Voloscói villájukban élte élete utolsó 53 napját Andrássy Gyula gróf. Emlékét tábla őrzi, a magyarok zarándokhelye.

2020. áprilisában terveztem egy rövid fiumei kirándulást, engedve néhány fiumei magyar invitálásának – bízom benne, hogy ha nem is ebben az évben, de később lesz rá alkalom!

A Gregersen-történetet Nyáry Krisztián tollából olvashatod a "Világraszóló magyarok" című könyvében.