Húsvétról

Mi fán terem a húsvét?

Erről beszélgettünk, és úgy gondoltam, 2020. valószínűleg sokáig emlékezetes tavaszán, hogy összeszedem a húsvét tudnivalóit.

Hasonlóan a legtöbb nagy ünnepünkhöz, ez is ősi pogány ünnepre épül, tavaszköszöntő ünnep volt, majd a zsidók pészah ünnepe. Ebből nőtt ki aztán a katolikus egyház legnagyobb ünnepe. A mai húsvét ezeknek az elemeknek keveredése – mindenki hozzáad-elvesz belőle, marad, ami marad.

Az időpontját a hold járásához kötötték, a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnap – láttátok, milyen szép volt a hold a hét elején, együtt mosolyogtak ránk a Vénusszal? Ezért mozgó ünnep, amit megelőz a 40 napos böjt – felkészülés az ünnepre. Szokás a tavaszi nagytakarítást úgy időzíteni, hogy húsvétra ragyogjon a lakás, az ünnepet lélekben és a külsőségekben is megújulva várjuk.

Nagycsütörtökön volt a bibliai utolsó vacsora. Ezen a napon sokhelyütt zöldet esznek – spenótfőzeléket, csalánfőzeléket, sóskamártást, német nyelvterületen Gründonnerstagsuppe-t.  Gyerekkorunkban spenót volt szokásban.

Nagypéntek a legnagyobb böjtös nap, ilyenkor illő tartózkodni mindenféle élvezettől, nem mulatozunk, nem habzsolunk, nem eszünk húst, rendszerint hal a menü, vagy böjtös leves. Nagyszombat hagyományosan a tojáscifrázás ideje. A tojásokat természetes módon festhetjük vörös- és lilahagymahéjjal, lilakáposztával, curryvel, csalánnal. Írókával szép mintákat festhetünk rá, vagy apró kis gazlevelekkel díszíthetjük - vagy ragaszthatunk rá matricát, és kész. 

Ilyenkor kell sonkát főzni, kalácsot sütni. A feltámadási körmenet után kerül sor a húsvéti vacsorára, abbéli örömünkre, hogy megtörtént a feltámadás – húsvét nem Jézus halálának az ünnepe, hanem a feltámadásáé!  Sonka, torma, saláta, tojás, bor, kalács, különféle sütemények, ezek a hagyományos ételek. Az asztalra kerül a szentelt barka, amit a húsvétot megelőző vasárnapon, Virágvasárnapon szentelnek a templomban.

Húsvét vasárnap ünnepnap, ilyenkor bárány a hagyományos étel. Ma a legtöbben kirándulnak ezen a napon, régebben családlátogatással, családi ebédekkel telt.

Húsvét hétfő a pogány szokást őrzi, amit a lányok legtöbbször gyűlölnek, a fiúk szeretik (általában).  Aki meglocsolja a lányokat, asszonyokat, akár kölnivel, akár szódásüveggel, vagy vederrel az udvaron, az jelképesen jó egészséget kíván, ezért pedig bajtól óvó hímestojás jár köszönetképpen – vagy egy-két feles, vagy pénz, és jó alkalom arra, hogy együnk-igyunk, találkozzunk. Szóval, van, aki gyűlöli, és inkább kirándulni megy, van, aki pedig örömmel süt-főz, hogy kedvére tegyen a látogatóknak – pogácsák, sonka, kalács, tojás, sütemények kerülnek a kínáló palettára, és főként alkoholos italok.

A húsvéthoz kötődik majd pünkösd is – de erről legyen szó máskor. Bízom benne, hogy ez a rövid áttekintés megválaszolja a kérdéseiteket. Az pedig a jövő kérdése, vajon a megváltozott világrend hogyan alakítja tovább ezt az ünnepet? Hiszen az évszázadok alatt folyamatosan változott, ma is más városban és falun, családonként… milyen elemek kopnak ki, milyen szokásokkal fog bővülni… gondolok olyanra is, mint egy locsolóvers: 

szabad-e locsolni? 

2020-ban: Szabad e-locsolni?

A berzselt vagy levélrátétes tojás készítése közkívánatra
Válassz apró kis leveleket - ne legyenek 2 cm-nél nagyobbak, de inkább kisebb, cakkos, szeldelt vagy fűrészes szélűek - leginkább kora tavasszal a gyomnövények közt vannak ilyenek. A konyhában kéznél levők közül a petrezselyem apróbb levelei jöhetnek csak számításba. A növényeket hagyd elhervadni, aztán tedd megnedvesítve a tojásokra, szép csinosan. Egy darab nylonharisnyával vagy gézzel szorítsd rá erősen, hogy szépen simuljon, és kösd meg szorosan madzaggal. Ehhez elsőre lehet, hogy 4 kézre van szükség. De később rájössz, hogy egyszerű. Ha így előkészítetted, akkor szedd elő a hetek óta összegyűjtögetett hagymahéjat - vörös- lilahagymahéj, minél több, annál erősebb lesz a színe. Hagymahéjjal bélelt lábosba rakosgasd a tojásokat a héjjal szépen rétegezve, majd annyi vízzel töltsd fel, amennyi ellepi. Szép lassan forrald fel, majd finoman gyöngyözve 15 percig főzd. Fedő alatt hagyd kihűlni. Aztán szépen csomagold ki, és friss fűvel bélelt kosárba rakd.
Ez teljesen egyszerű, környezetbarát. Nem kell hozzá venni semmit, mert hagymahéj, lyukas harisnya meg gaz mindig keletkezik. Vagy van.
 #zerowaste, ahogy ti mondjátok.
És: ha a tojás mégis megrepedne, akkor csomagold ki, repeszd meg még jobban, és tedd céklalébe - akár egyenesen az ecetes céklába pár órára. Utána pucold meg, és gyönyörű lila-márványos tojásod lesz, mintha csak direkt így tervezted volna!
És még: legyen kéznél alkoholos filctoll! Mert ha mégsem sikerült szépen elrendezni a leveleket, vagy nem lett eléggé rászorítva, akkor szép rajzolt motívumokkal vagy szívhez szóló húsvéti üdvözlettel lehet orvosolni - mintha direkt így tervezted volna.
Lehet más színűt is készíteni, de az már kicsit bonyolultabb: haladók lilakáposztával, curryvel, csalánnal, különféle fakérgekkel....

Nem, nem, soha

A dédnagyapámnak, Bihary Károlynak hatalmas íróasztala volt. Noha soha nem láttam őt írni az asztalnál, igen tetszett a méltóságteljes karosszék, a nagy asztali lámpa, a bőrborítású mappa. Soha nem nyúltunk hozzá – nem mondta senki, hogy nem szabad, de éreztünk, hogy az tiszteletteljes felségterület. Az asztal sarkán áll egy kisebb fém oroszlán márványtalpon – sokszor el-elnézegettem kunkorodó farkát, szerettem volna megsimogatni, de nem volt soha merszem hozzá. Mellette volt egy féltenyérnyi márványdarab, amin betűk és egy cakkos szélű alakzat rajzolódott ki valamilyen fémből. 

Elrejtett papírlap...

Alig lehettem magasabb, mint az asztal, a szélébe kapaszkodva kukucskáltam: vajon mi lehet? Elmúlt még néhány nyár, magasabbra nőttem, jobban láttam azt a kis márványdarabot, és már a betűk sem voltak ismeretlenek.

 Nem! Nem! Soha!

Kibetűztem ezt az értelmetlenséget. Néztem a furcsa, lapos alakzatot – hát azzal sem tudtam mit kezdeni. Azon a nyáron minden délutáni szieszta idején belopóztam csöndben, és néztem ezt a valamit, hátha felfedi titkát. Mert biztosan titok volt – nem is mertem megkérdezni, ugyan mi ez. (1970 körül jártunk akkor…)

Bal oldalon: dédnagyapám katonaként, 1917.

Jóval később kezembe került egy régi térkép – mindig szerettem térképeket nézegetni. A Nagy Magyarország térképe volt, és egyszerre bevillant: mintha ezt a formát, a határ alkotta girbegurba vonalat mintha láttam volna már valahol… napokba telt, mire eszembe jutott.  A márványlap a dédapám íróasztalán! És legközelebb megszemléltem jobban. Apám kérdéseimre megint kitérő válaszokat adott, és valójában a dolgok értelmét csak jóval később, a rendszerváltás után, felnőtt fejjel értettem meg.

Soha nem beszéltek róla, pedig Trianon is hozzájárult ahhoz, hogy a család szétszakadjon. Dr. Bihary Károly, az üknagyapám Beregszászról származott, később Budapesti Állami Siketnéma Intézet tanára, majd egy hasonló váci intézmény igazgatója lett. A Halmos család egyik ága Zólyom környékéről származott, a Szoók anyai ágon és a Palikék Nagyszebenből. És akkor nem is beszéltem a kiterjedtebb családi kapcsolatoktól, a pöstényi Konkoly-Thegékről, az ipolysági Berkó-ágról, és a Gregersen Építővállalatról, melynek hanyatlása éppen Trianonnal kezdődött, hiszen munkáikat az egész Nagy Magyarország területén végezték, és az alapanyaghoz, a jó minőségű faáruhoz a Kárpátokban lehetett hozzájutni…

1918. balról az 5. Bihary Károly

A hallgatás évei elhalványítottak sok-sok emléket, eltűnt a süllyesztőbe temérdek olyan apró kis szál, amely a gyökereinknek része volt. Eltépett hajszálgyökere.