Pöstyén

… és amikor lázasan kutattam a merani kapcsolódási pontokról, miért, hol nyaralt nagyapám, akkor bukkantam rá véletlenül a pöstyéni (Piestany) Sisi szoborra. Pöstyénről itt olvashattok bővebben: http://plehcsacsi.blogspot.com/2018/10/a-tiranai-menyegzo.html

 

A Sisi-szobornál azért dobbant meg a szívem, mert az ehető virágos kutatásaim elvezettek Erzsébet királynéhoz, és remekül össze tudtam kötni a kettőt – az ibolya volt az elsődleges kapcsolódási pont. A többi pedig aztán adta magát: a Gödöllői Királyi Kastély, a Sisi kutató Káli-Rozmis Barbara, Sisi ruháinak felelevenítője, Czédly Mónika, a Sisi helyek felfedezése, és virágainak bemutatása… és persze a szobrok.

Tehát egyszerre itt volt a történet: Konkoly Thege nagyapám nagymamája, dr. Fodor Kálmánné, született Berchtold Jozefin grófnő, aki a pöstyéni híres gyógyfürdő főorvosának, Fodor Kálmánnak felesége állíttatta a szobrot. ( Fodor Kálmán nevéhez kötődik a balneoterápia kifejlesztése. Korabeli hiteles forrás szerint: „… régi nemessége épségben tartása mellett - a mankóbüki előnév adományozására tettek javaslatot Fodor Kálmán, Pöstyén fürdőigazgató-főorvosa, országgyűlési képviselő részére.”)  S miközben erről kutakodtam, egyszerre egy fotó mutatta Berchtold Jozefint – a monitoromon és a falon egyaránt. Olyan szép kép, évek óta dédelgettem, mióta Laci lomtalanításából hozzám került, s most értelmet nyert: ő az a szép vintage képkeretben! Nem véletlenül néz le reánk nap mint nap.

A szoborról - amely ma Pöstyénben a Kúpelnyy Ostrow oldalában, talapzat nélkül látható. (A Monarchia szétesése után a legtöbb Sisi szobrot eltávolították, sokat megrongáltak, ez is hasonló sorsra jutott, de később helyreállították, és ugyan nem az eredeti helyen, de látható.)-  a Vasárnapi újság így írt:

ERZSÉBET-SZOBOR PÖSTYÉN FÜRDŐN.
A pöstyéni fürdő szép parkjában is nem sokára szobor hirdeti már ama meghatóan belső ragaszkodást, szeretetet, mellyel boldogult Erzsébet királyné iránt az egész nemzet viseltetett s a kinek emlékét oly híven őrzi szíve mélyében.
A szép eszmét egy évvel ezelőtt az ottani fürdőorvosnak, dr. Fodor Kálmánnak neje, szül. Berchthold grófnő pendítette meg s annak megvalósítása körűl is első sorban ő buzgólkodott.
Most már a szobor gipsz-modellje elkészült s bemutatása közelebb, ünnepéllyel egybekötve ment végbe, melyen szép számú lelkes közönség vett részt, közte Erdődy Imréné grófnő, — a kinek fölvétele után képünk is készült, -— továbbá az ő leánya, aztán Oberndorff grófnő, Fekete báróné és leányai, Van der Hoeven bárónő, stb, kik a rendező-bizottsággal az ünnepély sikerére buzgón közreműködtek.
A szobrot Jankovics Gyula jeles művészünk mintázta s a dicsőült királynét azon ruházatban tünteti fel, melyet a koronázáskor viselt volt.'
Forrás: Vasárnapi Újság 1901/29 (kozterkep.hu)

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZOBRA PÖSTYÉNBEN.
Az Erzsébet királyné iránt érzett kegyelet legújabban a kies Pöstyén fürdőben állított emléket, fehér márvány mellszobrot. A természetet annyira szerető királyné szobra e hó 10-ike óta ott áll a fürdő parkjában, százados hársfák között. A márvány mellszobor egyik legjobb fiatal szobrászunk, Jankovics Gyula műve, ki a budapesti eskütéri

híd budai fejéhez a Gellért-szobrot is készítette. 

Az eskütéri Erzsébet szobor ma a Döbrentei téren áll.

A királynét ifjabb éveiből tünteti föl, az 1867-iki koronázásból emlékezetes képei után, magyaros ruhájában, diadémmel fején, lehulló fátyollal. A sötét háttérből szépen kiválik a szobor s a természetadta környezet hangulata egészíti ki hatását. Nem régiben kápolna állt itt, de leromboltatván 1899-ben, ott találtak legalkalmasabb helyet a szobornak. Közadakozásból emelték a szobrot. A szoborbizottság elnökségében egész buzgósággal fáradozott dr.Fodor Kálmánné, szül. Berchthold Jozefin grófnő.
A leleplezés aug. 10-én, napsugaras, szép időben, a fürdővendégek és a környék nagy részvételével ment végbe. A gödöllői Erzsébet szobor női szoborbizottsága is képviseltette magát gróf Ráday Gedeonné vezetése mellett. A szoborbizottság vendégszeretőleg gondoskodott a küldöttségek fogadásáról. Istentisztelettel kezdődött az ünnepély, mind a kath. kápolnában, mind a protestáns imaházban. Aztán a parkba vonult az ünneplő gyülekezet, melyben ott voltak többek közt Kramolin Viktor nyitrai főispán, Markhót Gyula alispán, gróf Grevenitz lovassági tábornok, Kittenberger esztergomi kanonok. A Szózat eléneklése után Praznovszky József plébános hazafias szellemű beszédet mondott, miközben lehullott a lepel a márványszoborról. Gróf Erdődy Ferencz nevében Terstyánszki Lajos jószágigazgató átvette a szobrot, melyre Könyves- Tóth Kálmán debreczeni lelkész a magyar fürdővendégek, dr. Alexander Bernát a Tudományos Akadémia, dr. Rauh königsbergi ügyvéd a németországi fürdővendégek, Fodorné Berchthold grófnő a szoborbizottság es Semsey Mariska, az Operaház tagja a magyar nők koszorúját tette le a szobor talapzatára.
Délben lakoma volt, este pedig díszelőadás a nyári színházban Semsey Mariska közreműködésével. A színházi előadás után diszmenetben Mátyás király vadász - felvonulását mutatták be a fürdővendégek közreműködésével. A menetet Pécsi Kálmán, a Vígszínház rendezője rendezte. Végül Velencze Pöstyénben czímű látványosság, virágcsata és tűzijáték rekesztette be az ünnepet. Számos üdvözlő távirat érkezett dr. Fodor Kálmánné elnökhöz. Gr. Ihar Ede, a király főhadsegédének táviratán kívül, melyet a király meghagyásából küldött, táviratot küldtek Wlassics Gyula és Darányi Ignácz miniszterek, a gödöllői és a bécsi Erzsébet-szobor bizottság, valamint számos közintézet és testület.'
Forrás: Vasárnapi Újság 1902/33. (kozterkep.hu)

Ez a felfedezés ad még több inspirációt okot arra, hogy magam is Erzsébet királyné emlékének ápolója legyek, és lehetőségeimhez mérten „jótékonykodjak”. (nem véletlen az idézőjel, ha ismersz, tudod, miért.)

Ábrándos fiumei holdvilág

Gregersen Nilsné, született Hampel Lujza receptje az 1890-es évekből

14 dkg cukrot simára keverünk 3 tojássárgájával és 14 dkg puha vajjal. Beleszitálunk 14 dkg lisztet, csipet sütőport, hozzáadunk 1 kiskanál citromlevet és egy citrom reszelt sárga héját, majd a tojásfehérjékből vert kemény habot is beleforgatjuk. Sütőpapírral bélelt kistepsiben sütjük, vágott mandulával megszórva, 180 fokon, kb. 20 percig. Ha kihűlt, hold alakúra kiszúrjuk.

Az aranyfedeles könyvecske több oldalon keresztül fiumei receptekkel teli. Miért épp Fiume? Egészen addig nem is gondolkodtam rajta, amíg a nagy kutakodás közepette kezembe nem került egy fotó. A kép sarka levágva, hátán a felirat: „ebben a házban nyaraltunk, amikor Fiumében laktunk 1890-94-ben”.

A Gregersen Építővállalat építette többek közt a fiumei kikötőt is: „A kikötő forgalmának folytonos és rohamos fejlődése, különösen pedig a faforgalomnak óriási növekedése szükségessé tette egy külön fakikötő létesítését, amire legalkalmasabbnak kinálkozott a Delta-farakhely kibővítésével a Fiumara-torkolat előtt egy megfelelő kikötő építése, ezzel egyidejüleg elhatároztatott a nagy kikötő némi kibővítése is Hajnal Antal mérnök és min. osztálytanácsos tervei szerint, aki a fiumei építési munkálatokat 1878 óta vezeti. Ez az ujabb munkasorozat az 1889-94. években hajtatott végre a Gregersen G. és fiai és zimonyi Schwarcz Ármin és fia társvállalkozók által mintegy 5 1/2 millió forint költséggel. Ezen idő alatt kiépült a fakikötő (melyet 1892. az akkor elhunyt kereskedelmi miniszter emlékére Baross Gábor-fakikötőnek neveztek el).” Bővebben: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/f-9118/fiume-9BD8/

A képet a fiumei magyarok csoporttól  kaptam

 Nos, ebben az időben nyaralhatott a Gregersen család ebben a házban. Vajon áll-e még ez a ház? Felfedeztem a facebook-on egy Fiumei magyarok csoportot, akik nagy lelkesedéssel percek alatt küldtek információkat: a ház A Preluki öbölben van. A gazdag kereskedő és hajótulajdonos Minach család épülete volt. E Voloscói villájukban élte élete utolsó 53 napját Andrássy Gyula gróf. Emlékét tábla őrzi, a magyarok zarándokhelye.

2020. áprilisában terveztem egy rövid fiumei kirándulást, engedve néhány fiumei magyar invitálásának – bízom benne, hogy ha nem is ebben az évben, de később lesz rá alkalom!

A Gregersen-történetet Nyáry Krisztián tollából olvashatod a "Világraszóló magyarok" című könyvében.

Knittelfeldtől Bad Mitterndorfig

 - a második világháború utolsó évei

A határokon átívelő családtörténetnek vannak mesébe illő, és balladai homályba vesző részei, Nos, ez a kis ausztriai kitekintés ez utóbbiakhoz tartozik – és minél több információ birtokába jutunk, annál kevesebbet tudunk róla konkrétan.

Ami biztos, hogy 1944-ben házasságot kötött Szoó Lajos és Bihary Theodóra – a nagyanyám. Nem harcok közt edzett gondolkodónak furcsa, hogy háborúban miért házasodnak, miért alapítanak családot, hiszen ki tudja, mi lesz holnap – vagy éppen ezért? A szerelem nem vár…

Tehát a tény ennyi, a fotó a Gellért Szállóban készült. Szoó Lajos a Magyar Királyi Hadsereg katonája volt, vadászpilóta, aki sok-sok légi győzelmével vitézséget kapott Horthy Miklóstól. A családi szóbeszédből még a következőket hallottuk: a bátor pilóta úgy gondolta, várandós felesége jobb helyen lesz mellette, így követte őt, vagy magával vitte a légitámaszpontokra: Kassára, Imelyre. 

Imely egy kis település a Kisalföldön, pillanatnyilag Szlovákia területén. Trianon után Csehszlovákiához tartozott, de a II. világháború idején, 1938-45 közt újra Magyarországhoz. És milyen közel van Pöstényhez… de erről olvashattok „Atiranai menyegző” című fejezetben. 

 

A családi legendárium szerint itt egy ideig katonai bázis működött, repülőtér, tehát itt is eltöltöttek egy kis időt, majd Knittelfeld következett. Két bombatámadás között – elvileg – itt született meg Szoó Emőke, az anyám. Azért elvileg, mert 2017. tavaszán ellátogattunk oda Gáborral, és megpróbáltuk feltérképezni a történéseket, az apró kis emlékfoszlányokból összerakni az igazat – de még több kétellyel és bizonytalan ponttal tértünk haza. 

Az elbeszélés szerint két légitámadás között született, a következő bombariadónál Csöpi a babával a karjában ment az óvóhelyre, a frissen szült nagyanyám nem volt képes még szaladni. De nem történt baj, így a csecsemőt máris megkeresztelték a templomban – amelyről kiderült, február 25. óta romokban állt. 

1942        Am 25. März mußten alle Glocken abgenommen und der Kriegs-

                industrie zugeführt werden. Die große Glocke kehrte wieder zurück..

1944        Am 11. Oktober kam es zum ersten Tieffliegerangriff mit Häuser-

                schaden.

1944        Am 12. Dezember wurde ein aus Knittelfeld fahrender Eilzug 

                angegriffen; es gab Tote und Verletzte.

1945        Am 19. Februar führte der Bombenangriff amerikanischer Kampf-

                maschinen zu Häuserschäden. Es gab auch Verletzte.

1945        23. Februar 1945  der schwärzeste Tag in der Geschichte von Knittel-

                feld: Angriff in sieben Wellen von je 27 Flugzeugen, die 1200 Spreng-

                bomben abwarfen. Ziele waren: Stadtkern, Austria-Email, Bahnan-

                lagen mit Heizhaus und die Hauptwerkstätte. Damit wurde Knittelfeld  

                die am zweitstärksten zerstörte Stadt Österreichs nach Wiener Neu-

                stadt. Die traurige Bilanz: 176 Tote, 76 Schwer- und Leichtverletzte,

                27 Vermißte und rund 3500 Obdachlose!

Kisvártatva innen is odébb kellett állni, mert közeledett a front, így a kis család, mármint a dédapám, Bihary Károly, felesége, leányaik, Csöpi és a nagyanyám, Theodóra, a kisbabával, elindultak a hegyeken át, hogy eljussanak az amerikai zónába, ami az Enns folyó völgyében húzódott. Itt is vannak bizonytalanságok, mert anyánk váltig állította, hogy a Semmeringen keresztül gyalogoltak – de ha megnézzük a térképen, az éppen ellenkező irányban van. Mendegéltek, mígnem a folyóvölgy előtt egy kis hegyi panzióba tértek be, ahol a kedves hölgy szállást és élelmet adott nekik.

Donnersbachwald, Gashof Perwein - amikor már lehetett utazni, nagyanyám visszament és megkereste a helyet. Emlékeztek rá! Azóta is jó barátságban vagyunk – igaz, az idős hölgy, akinek a nevét elfelejtettem, már nem él, de lány, Uli igen. A panziót már egyik fia és menye, Mathilde Muhrer vezeti. A legszebb ruháim mind Ulitól vannak: levetett ruhái, amelyeket annyira szeretek! A panzió most már gyerekbarát szállásként működik, a hegyek viszont nem változtak körülötte.

 

Gasthof Perwein, Donnersbachwald, 2014.

Tehát gyalogoltak tovább, mígnem az Enns folyó völgyében elérték az amerikai zónát, ahol is a menekülteket egy táborban helyezték el Bad Mitterndorfban. A valamikor tábor területén ma a Grimmingtherme fürdőkomplexum magasodik. Grimming – nagyanyám kedvenc hegye volt!

Bad Mitterndorf, 1946. január, a sorban az utolsó a dédnagyapám

Itt éltek egészen – és itt megint bizonytalan adatok vannak – 1946-48-ig, amikor is hazafelé vették az irányt.


Most, 2020. márciusában találtam egy picike noteszt, benne néhány bejegyzést, amelyek közelebb visznek a megoldáshoz: a hazatérés nagy valószínűség szerint 1946. tavaszán volt. (Egy másik dokumentum szerint nagyanyám 1947-ben bejegyzett őstermelőként művelte a Keresztúri úti földeket, ez is igazolja.

1946. június 3. Rákoson

Hogy ki, mikor, miért jött vissza Magyarországra, és Szoó Lajos miért nem – ezekre a kérdésekre eddig sem kaptunk választ, és valószínűleg most már nem is fogunk. Szoó Lajos egy ideig Németországban, később Sydneyben élt, öt gyermeke született német feleségétől. Egy idő után nevét Sandersre változtatta. Anyám 1991-ben találkozott vele először és utoljára, mert nem sokkal rá meghalt. Gyermekei viszont az utóbbi években előtünedeztek, és olykor ők, vagy az ő gyermekeik bukkannak fel, magyar gyökereiket keresve – egyikük állampolgársági folyamodványa éppen ügyintézés alatt van.

Szoó Lajos vitéz katonaként harcolt, valószínűleg ezért nem lett volna jövője a kommunista Magyarországon. Amint azt lehetett olvasni, Ausztráliában több repülős is élt, akik rendszeresen összejártak, tartották egymással a kapcsolatot.

Nagyanyám először 8 éves koromban vitt magával külföldre. Egyből NYUGATra, ami akkor egy valóságos csoda volt. (És hogy az öcsém se szomorkodják, cserébe neki kellett adnom a születésnapomra kapott, kék színű karórámat…) Engem elbűvöltek a hegyek, az Alpokba akkor szerettem bele – nem véletlenül olvastam később rongyosra a Heidit. Nem mesélt sok mindenről, én meg nem mertem kérdezni. Miért imádta az illatos, fehér nárciszt, amellyel a tavasz örvendezteti meg Bad Mitterndorf és Bad Aussee környékét? Miért járt ide minduntalan vissza, és miért varrt nekem kisgyerekként dirndl ruhát – amit talán egyszer, ha felvehettem. 

(Bad Aussee – Halmos nagyanyám, Mamcsi jó kapcsolatot ápolt a sóbánya akkori igazgatójával, megint egy izgalmas közös pont… és többet erről sem tudunk)

Miért imádta annyira nagyanyám ezt a környéket? Miért nem maradt ott? Nem boldogult volna egy csecsemővel egyedül? És miért nem követte a férjét – amikor lehetett már tudni, hogy Magyarországon nem fenékig tejfel a dolog… vagy reménykedtek, hogy más lesz? Mindig visszavágyott ide, de miért? Megannyi kérdés, amelyekre majd csak akkor lesz válasz, ha odafent találkozunk.

Nagyanyámnak sikerült velem is megszerettetnie  Ausztriát – a szívem csücske. Amikor csak tehetem – és nem sokszor adódik -, ide látogatok. Imádom, és keresem a „gyökereket”: vagyis pontosan nem tudom, mit keresek, de tudom, hogy valami nagyon, de nagyon köt ide. És nagyon otthon érzem magam, egy ideig úgy gondoltam, gyökeret tudnék verni itt – és egyszer, egy pillanatig volt is ilyen kósza lehetőség – de nem volt bátorságom meglépni. Nem tudom, hogy bánjam-e, vagy sem….