A felhőalapú nagymamák sosem halnak meg?

 

Nem is tudtam, hogy létezik nagymamák világnapja, míg fel nem hívta rá figyelmemet egy régi barátom. Így el is gondolkodtam azon, hogy mit is jelent ma a nagymamaság.

Mert a szóban, nagymama, valami régi, pihepuha, ölelős, rántott csirkés, palacsintás nosztalgia rejtőzik, valami finom báj. Nekem a régi kert, az árnyas diófák közt az ágyúgolyó. A ribizlis- és egresbokrok, az almafa, a gerlék délutáni búgása a padlásfeljárón. Csipketerítők, apró sütemények, a könyvespolcok reccsenés, a karácsonyi lucfenyő és cseppenyő viasz illata. Pedig a nagyanyám autóval vitt külföldre, kirándult velünk a hegyekben, a délutáni vendégeket győrikeksszel kínálta, az öreg varrónőjével varratott nekem is ruhát. A másik nagyanyám bölcsességekre és németül tanított, eleganciát és kitartást állított elém példaként. Éveken át képzeltem, én majd milyen nagyi leszek, mit fogok ezekből továbbadni. Aztán az élet átírt mindent, mert akkor lettem nagymama, amikor éppen az életben maradásért küszködtem. Szép lassan értettem meg, hogy már nagymama vagyok, és aztán jött sorban a folytatás. Meg a világháló, és egyszeriben átértékelődött minden.

Mert a mai nagymama nem csak abban különbözik a régitől, hogy dolgoznia kell aktívan még jó sokáig. Nem is abban, hogy lehet hosszú haja, hordhat ötven felett is térdet nem takaró szoknyát, farmert, és szabad az utcán ennie. Több helyen kell helyt állnia, egy időben több helyen lenni – ezért elneveztek minket szendvicsgenerációnak, mert az, hogy X, hogy digitális bevándorló, nem volt elegendő.

És akkor a nagymamaságban is felfordul minden. Mert lehet rendelni ételt, kidobni a pelenkát, megnézni a mesét a neten, átutalni az ajándékot. A jó nagymama képzi magát, hogy a kétévessel tudjon játszani a virtuális valóságban is – legalábbis annyira, hogy be tudja kapcsolni az okostévét. Videóhíváson tud beszélgetni a tízhónapossal, és nem riad vissza akkor sem, ha a négyéves tabletjéhez hirtelen házi supportra van szükség.

De mind emellett a legfontosabb, hogy nagymamák maradjunk. Hogy az a tudás, az a sok tapasztalat, történet és családi legenda, az mind odaérjen a következő generációhoz. Meg kell találni az utat, hogyha felhőalapú a nagymamaság, akkor is meg tudd mutatni, mitől lesz jó a borsófőzelék. Ha csak lehet átadni személyesen, de ha nincs mód, mert az idő és a távolság szétszakít, akkor a világháló kössön össze. Csak nézem, mekkora ötletekkel, micsoda furfangokkal vértezik fel magukat nagymama-társaim, hogy élő maradjon a kapcsolat, élő a nyelv, szoros a kötelék. Hogy megmaradjanak a mesék, a receptek, a fogások. Ezek az igazi kihívások a mai nagymamáknak! Rémálmaimban már csak QR-kódokat küldözgettem az aprónépnek, a megnyíló oldalakon a MI segítségével készült videókban mutattam be a zöldbabvetés titkait… remélem, ez a világ sose jön el… dolgozom rajta, hogy ne maradjak le, és útközben, míg egyszerre három helyen vagyok, még belőlem se maradjon el az igazi nagymamaság. Akkor is, ha egyrészt már felhőalapú, és tudom, hogy a változásnak nem lehet gátat vetni.